Valójában vágytam a írásra.
A blogírás valami, amit én kezdeményeztem.
Az életem során nem sok olyan dolog volt, amit önállóan kezdtem el.

Lacan azt mondta, hogy az ember a másik vágyát kívánja.
Csak olyan dolgokat csináltam, amiket mások akartak.

Ez pénzt hozott, és stabil volt.
Nem volt könnyű pénzt keresni azzal, amit szerettem volna.
Szerencsére a választott fejlesztési munkám élvezetes volt.

Mivel az életem stabilizálódott, a vágyaim előbújtak.
A célom az, hogy az írással keressek megélhetést.

Egykor azt hittem, hogy ha blogolok, az javítja az írásomat, és megvalósíthatom az álmaimat.
De akkor nem voltam se lelkes, se szórakoztató.
Majdnem évekig halottnak nyilvánítottam.

De a korunk egyre inkább igényli az írást.
Lehet élni írás nélkül is, de
az írásnak óriási előnyei vannak.

Manapság az emberek nem olvasnak és nem írnak túl sokat.
Ebben a korban az írás a fogyasztóból a
termelővé teszi a pozíciómat.

Számos platform jött létre, és lehet vele pénzt keresni.
Természetesen sok olyan ember is van, aki már évek óta blogolással keresi meg a kenyerét a Google-on vagy a Tistory-n.

Régen csak irigyeltem őket.
Mostanában egyre több és több platformon van szükség termelőkre.

Például a YouTube-on 50 millió lakos többsége
fogyasztó. A termelők aránya nem túl nagy.
A blogok is hasonlóak.

Az X, a Threads, az Instagram mind az íráson alapul.
A YouTube-os alkotók is hangsúlyozzák az írás fontosságát.
Léteznek olyan AI szolgáltatások, amelyek csak a forgatókönyv alapján készítenek videókat.

A lényeg az, hogy nem a Buckingham Palace (kicsit elárultam a koromat)
hanem az írás a lényeg.

Az írással a hétköznapi emberekből különleges emberek lehetünk.
Én, aki eddig csak irigykedtem, úgy döntöttem, hogy teszek valamit.
A blog az a kezdet.

Az írással fel lehet készülni a nyugdíjas évekre.

Koreában hamarosan alacsony növekedésű, öregedő társadalommá válunk.
Mindenkinek nyugdíjba kell mennie, legyen az önkéntes vagy kényszerű.

Volt idő, amikor a fejlesztőknek 45 évesen kellett nyugdíjba menniük és csirkét sütniük.
Ez volt a szabály.
Szerencsére a nyugdíjkorhatár sokkal későbbre tolódott.
Talán 65 éves korig is dolgozhatunk.

Ki tudja, talán az öregedő társadalomban 70 vagy 80 évesen is dolgozhatunk a régi tapasztalatainkkal.
Legyen az korai nyugdíj vagy késői nyugdíj,
a nyugdíjas évekre való felkészüléshez a blogírás a legjobb.
Legalábbis nekem így tűnik.
Lehet, hogy ingatlanügynöknek kell képezni magamat, és nyitni egy ingatlanirodát.
Lehet, hogy barista-tanfolyamra kell járnom, és újra munkát vállalnom egy kávézóban, vagy lehet, hogy vállalkozásba kell fognom.

Másrészt,
lehet, hogy sikerül befektetni és beállítani a csővezetéket,
vagy annyi a nyugdíjam, hogy naponta utazhatok és
csak golfozhatok.
Lehet, hogy ez az álom. De.

Valóban boldogok lennénk, ha pénz nélkül utazhatnánk naponta?
Nem hiszem.

Ennyi az én szegényes fantáziám által felvázolt nyugdíjas élet.
Én blogolással szeretnék megélni.
Nyugdíjban szeretném csinálni, amit szeretek, és élvezni az életet.

A nyugdíjat alapnak tekintem, és az írással keresek megélhetést,
és fenntartható életet álmodok.

Minden reggel szeretnék edzeni és a könyvtárba menni dolgozni.
Szeretnék könyvtárban olvasni és írni.

Ebédidőben elmennék a Starbucksba a laptopommal, és salátát ennék, miközben blogolok.
Csak a gondolattól is örülök.

Ez sokkal szórakoztatóbb és élvezetesebb, mint bármilyen utazás vagy szórakozás.
Nincs okom kételkedni, amikor ilyen szórakoztató dologgal foglalkozom.

Megpróbálom megtenni ezt a munkát, mielőtt kilépek a munkahelyemről.
Már most elkezdtem felkészülni, és szeretném a blogomat a hátam mögé állítani.
és szeretném, ha a blogom a hátam mögé állna.