Valójában szomjaztam az írásra.
A blogírás egy olyan tevékenység, amelyet én indítottam el.
Nem sok olyan dolog van az életemben, amit saját kezdeményezésből tettem.
Lacan azt mondta, hogy az ember a másik vágyát vágyja.
Csak mások által kívánt dolgokat csináltam.
Ez pénzt hozott, és stabil volt.
Nem volt könnyű pénzt keresni azzal, amit szerettem volna csinálni.
Szerencsére a választott fejlesztői munka örömet szerzett.
Fotó: James Harrison (Unsplash)
Amikor az életem stabilizálódott, a vágyaim újra előjöttek.
Az írással kapcsolatos munkával szeretnék megélni.
Egyszer azt hittem, hogy ha blogolok, akkor egyre jobb író leszek, és a céljaim is
valóra válnak.
De akkor nem lelkesedtem, és nem is élveztem igazán.
Majdnem évekig halottnak tekintettem.
De a világ egyre inkább megköveteli az írást.
Lehet élni írás nélkül is,
de az írásnak nagyon nagy haszna van.
Az emberek manapság nem olvasnak és nem írnak túl sokat.
Ebben az időben az írás remek lehetőség arra, hogy a fogyasztói pozícióból
termelői pozícióba kerüljünk.
Számos platform jött létre, és lehetőség van megélni belőle.
Természetesen a Google-ön vagy a Tistory-n keresztül már sok
olyan ember is van, aki blogolással keresi a kenyerét.
Régebben csak irigykedtem rájuk.
Mostanra már több platformon is szükség van termelőkre.
Szükség van rájuk.
Vegyük például a YouTube-ot. Az 50 millió lakos többsége
fogyasztó. A termelők aránya azonban nem túl magas.
Nem túl magas.
A blogok is hasonlóak.
Az X, a Thread és az Instagram is az íráson alapul.
A YouTube-os alkotók is hangsúlyozzák az írás fontosságát.
Léteznek olyan mesterséges intelligencia szolgáltatások is,
amelyek szkript alapján készítenek videókat.
A lényeg nem a Buckingham-palota (kicsit elárulja a koromat),
hanem az, hogy az írás alapvető.
Az írás révén a hétköznapi emberből különleges emberré válhatunk.
Válhatunk különleges emberré.
Én, aki korábban csak irigykedtem másokra, most elkezdtem feljegyezni a dolgokat, hogy legalább valamit tegyek.
A blog a kezdet.
pixabay.com
Az írás segítségével felkészülhetünk a nyugdíjra is.
Országunk hamarosan alacsony növekedésű, elöregedő társadalommá válik.
Mindannyian, akarva-akaratlanul, nyugdíjba kell, hogy vonuljunk.
Volt idő, amikor a fejlesztők 45 évesen nyugdíjba mentek, és csirkét sütöttek, ez volt a
szokás.
Szerencsére a nyugdíjkorhatár sokat tolódott hátra.
Talán 65 éves korig is dolgozhatunk.
Ki tudja, talán az elöregedő társadalomban 70-80 éves korunkig is
dolgozhatunk a korábbi tapasztalataink alapján.
Legyen szó korai nyugdíjba vonulásról
vagy a megszokott nyugdíjkorhatár eléréséről,
a nyugdíjas években végzett tevékenységek közül a blogírás a
legjobb választás szerintem.
Legalábbis nekem az.
Szerezhetünk ingatlanügynöki képesítést, és nyithatunk ingatlanirodát,
vagy baristaként helyezkedhetünk el egy kávézóban, esetleg
vállalkozhatunk.
Másrészt
sikerülhet befektetnünk és bevételi forrásokat teremteni,
vagy elég magas lehet a nyugdíjunk ahhoz, hogy minden nap utazzunk,
és csak golfozzunk.
Vannak, akik ezt álmodják. De...
Valóban boldogok lennénk, ha pénzügyi gondok nélkül utazgathatnánk minden nap?
Én nem így gondolom.
A szegényes képzelőerőm alapján ennyi példát tudok felhozni a nyugdíjas életre.
Ennyi példát tudok felhozni.
Blogolva szeretnék megélni.
Nyugdíjban azt szeretném csinálni, amit csak akarok, annyit, amennyit csak akarok,
és élvezni az életet.
A nyugdíj legyen az alap, az írás pedig biztosítsa a bevételt, így
fenntartható életet szeretnék élni.
Fotó: Mariia Zakatiura (Unsplash)
Minden reggel szeretnék edzeni, és a könyvtárba menni dolgozni.
Szeretnék könyveket olvasni és írni a könyvtárban.
Ebédidőben elmennék egy Starbucksba a laptoppal, és egy salátát ennék, miközben
blogbejegyzést írok.
Már a gondolata is örömmel tölt el.
Ez sokkal élvezetesebb és szórakoztatóbb, mint bármelyik utazás vagy szórakozás.
Nincs okom tétovázni egy ilyen nagyszerű dolog elkezdése előtt.
Mielőtt kilépek a munkából vagy nyugdíjba megyek, szeretném ezt megtenni.
Mostantól kezdve felkészülök, és a blogot a biztos hátteremmé teszem.
A biztos hátteremmé teszem.
Hozzászólások0